brutális két hetem volt. tele szebbnél szebb megélésekkel, de valahogy mégis utol ért 😉 a rohanás.
az icd után nagyon fáradt voltam, szerintem ennyire még nem fáradtam el műhelyen. tartalmas 5 nap volt, tele elmélettel (narciszmus, trauma, alacsonyabb rendű énnel való kapcsolódás, hengermunka, tánc és persze még sok más is.)
ilyenkor annyira jól esne 3 nap wellness egyedül, helyette hazajöttem, és Gergő egész hétre elutazott munka miatt, én meg itthon maradtam az állatokkal és a gyermekkel, és tele temérdek munkával.
táncot is tartottam, kakaószertartás is volt, aztán másnap hajnalban húztam vissza Bp-re…
meghúzni egy határt - magamnak is
ihhh. végig éreztem, hogy kb mindjárt beteg leszek. aztán elkezdtem meghúzni a határokat.
megkértem, hogy a szupervíziós csoportba mehessek online, ahelyett, hogy ma ismét Bpre kelljen mennem.
(hétfőn jöttem haza, mert a hétvégi képzés után még maradtam egy napot a saját terápiám miatt.)
és abban a percben, ahogy jött válasz, hogy persze, megoldjuk, elmúlt a torokfájásom.
és most itt ülök, írom Neked ezt a bejegyzést és arra bátorítalak, hogy Te is kezdd el meghúzni a határaidat.
kíváncsi vagyok, Neked hogy sikerül?
