mentális elvérzés

Tégy a mentális elvérzés ellen!

Mi az a mentális elvérzés? Kiket érint? Miben más, mint a kiégés? Hogyan lehet megelőzni? Ezekre a kérdésekre adom meg a választ a cikkben. Kattints!

 A héten a mentális elvérzéshez vezető út első lépésével foglalkoztam a Facebookon és a LinkedInen is. Tudom ugyanis, hogy ez a probléma vezetőket és nem vezetőket, segítőket és nem segítőket egyaránt érint. Ahhoz, hogy mentálisan topon lehessünk, folyamatosan kapcsolódnunk kell önmagunkhoz és azonnal észre kell vennünk a jeleket, ha rossz irányba indulunk. Sokan már az első lépéssel „elszúrják”.

A mentális elvérzés a kiégés egyik átfogóbb formája, mert míg a kiégést elsősorban a munkánkkal kapcsolatban használjuk, addig mentálisan „kifolyni az életből” annak minden területén lehet. Ami a legnagyobb gond, hogy észre sem vesszük, csak, amikor már “vérátömlesztésre” lenne szükségünk.

Kevesen ismerik a mentális elvérzés fogalmát

Normális esetben egy öntudatos, magabiztos ember (szülő, vezető, alkalmazott, kamasz stb.) érzi, mikor van szüksége üzemanyagra, feltöltődésre. Keresi az egyensúlyt a munkán belül, illetve a munka és a magánélet között is.

Rendszerben él; a napjai úgy kiszámíthatók, hogy teret enged bennük a spontaneitásnak, tud örülni és élvezni az apróbb momentumokat, „életcseppeket” is. Bár néha rajta is kiütköznek a stressz hatásai, ezeket felismeri és mindent megtesz azért, hogy újra teljesen jól legyen:

  • beiktatja a mozgást az életébe (ehhez neki az is elég, ha minden nap egy jó nagyot sétál);
  • rendszeres időközönként megajándékozza magát valamivel (legyen az tárgy, élmény, vagy csak baráti látogatás);
  • tudja, hogyan tud ellazulni (könyvvel írással, varrással, hegymászással stb.)
  • és igyekszik megélni a rossz napokat is.

Ez utóbbi nagyon fontos, hiszen ezáltal nem elhessegeti, elkendőzi a gondokat, hanem szembenéz velük, elfogadja, megkeresi a megoldást (vagy épp megérti, ha nincs), feldolgozza a helyzetet és továbblép.

Tudod, erre mondják, hogy „Koronát igazít, feláll és hajrá.”

Mire van szükség a mentális elvérzés elkerüléséhez?

Aki viszont nem eszerint az ideális életvezetés szerint él, előbb-utóbb azt veszi észre, hogy a napok egyre nehezebbek, hogy egyre kevesebb ereje van bármit is csinálni és különben is, jó lenne meghalni, aztán újjászületni.

És lásd be, az emberek többségére ez utóbbi érvényes. Szükség van egy nagy adag bölcsességre, belátásra és élettapasztalatra ahhoz, hogy felismerjük, mi az igazán fontos az életünkben, és ha felismertük, hajlandók is legyünk tenni érte. Pontosabban magunkért. Mert az igazán fontos mi vagyunk. A sok „mi” pedig kitesz egy egészet, és ha a „mi” okés, akkor a kerek egész sem ovális. Érted, ugye?

Ez azonban azért nehéz, mert egyrészt elbagatellizáljuk a helyzetünket; csak még egy kicsit úgy csináljuk, ahogyan az nem az igazi, aztán még egy kicsit, mert még bírjuk és így tovább. Behazudjuk magunknak, hogy kontroll alatt tartjuk az életünket, hogy van rálátásunk a dolgainkra és még idejében ki tudunk szállni.

Ha vezető vagy segítő vagy, akkor tökéletesen tudod, hogy nem lehet csak úgy kiszállni. Még a nap végén is nehéz letenni a lantot, nem hogy egy egész projekt után felszabadultan örülni, megpihenni és erőt gyűjteni.

Hallgass a lovakra!

A lovak viszont azonnal jelzik, hogy becsapod önmagad. Azonnal megmondják, hogy eltévedtél, és ha engeded, visszarántanak a földre. Nem szó szerint, hiszen a lovakkal való foglalkozás során nálam fel sem kell ülnöd a lóra, ha nem szeretnél, de döbbenetesen szembesít a saját tévedéseiddel vagy akaratlan-akaratlagos melléfogásaiddal.

Soha nincs késő ahhoz, hogy megelőzd a totális mentális elvérzést. Gyere el hozzám és beszélgess a lovaimmal. Hagyd, hogy ezegyszer más mondja meg neked a tutit, anélkül, hogy ezzel bántana, lenézne vagy megítélne.

Share this post

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: google
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: print
Megosztás itt: email