Módszer
„Ismerd az összes elméletet, sajátíts el minden technikát. De amikor megérintesz egy emberi lelket, akkor legyél Te is csak egy másik, emberi lélek.”
C. G. Jung
Mi jelent a testorientált/szomatikus?
A testorientált vagy szomatikus megközelítés az emberi test és érzelmek kapcsolatát helyezi a középpontba. Bessel van der Kolk szerint „a test mindent számon tart”, így azokat a tapasztalatokat, amiket korábban szereztünk, a testünkkel való munkában tudjuk átdolgozni. Ennek alapja az, hogy a test nemcsak hordozza az érzelmi tapasztalatokat, hanem segít azok feldolgozásában is. Az önismereti munka során érzetekkel és érzésekkel, légzéssel és mozdulatok, mozgással és olykor szabad tánccal dolgozunk. Ezek a gyakorlatok abban segítenek, hogy jobban megértsd, mit üzen a tested, és hogyan a mindennapokban is használni ezt a tudást a stressz és feszültség csökkentésére, az élvezet és a felszabadultság megtapasztalására.
Emellett komoly hangsúly kerül a kapcsolódásra, a biztonságos és megtartó kapcsolat megélésére, hiszen amit megteremtesz a jelen pillanatban , azt az életben is meg fogod tudni teremteni.
Mi az a coachingszemlélet?
A coaching nem tanácsadás, hanem egy olyan támogató folyamat, amely során te magad fedezed fel a saját válaszaidat és erőforrásaidat.
Ez a megközelítés abban különleges, hogy nem a problémákra, hanem a megoldásokra helyezi a hangsúlyt. A coaching keretein belül célzott kérdésekkel és strukturált beszélgetésekkel támogatlak abban, hogy egyértelműen lásd a helyzetedet, felismerd az elérhető lehetőségeidet, és ezek mentén haladj előre. Az én szerepem az, hogy ítélkezésmentesen, figyelemmel és kíváncsisággal kísérjelek az utadon.
Az önismereti munka során a coaching módszertana segít megtalálni a belső erőforrásaidat, átlépni az akadályokat, és konkrét lépéseket megtenni a kitűzött céljaid felé. Ez egy rugalmas és dinamikus folyamat, amely teljesen a te igényeidre szabható.
Miért vannak a lovak?
Traumaszenzitív?
A traumaszenzitív megközelítés lényege a biztonságos tér megteremtése és hogy nem nyomjak bele olyanba, amibe Te nem szeretnéd. Ennek alapja az érzékenység, az elfogadás és az a tudás, hogy minden ember saját ritmusában tud dolgozni önmagán. A folyamatban figyelek arra, hogy ne keltsünk olyan helyzeteket, amelyek túl sok ingert vagy feszültséget eredményeznek. Nem az a lényeg, hogy azonnal, óriás robbanással érjünk el hatalmas, látványos sikereket. A fontos az, hogy a belső munkád valódi és fenntartható legyen.
Ha tennél még egy lépest a a felszabadult és élvezettel teli élet irányába, akkor jelentkezz be hozzám egy első díjmentes beszélgetésre, ahol megismerkedünk egymással és megbeszéljük, hogy hogyan tudok Neked segíteni.
Egyik sem jó? Hívj fel és megbeszéljük!
Miért velem dolgozz ezen?
Mert átmentem ezen.
Szétzsigereltem magam, hajtottam, próbáltam megfelelni, bántottam magam, mert nem sikerült.
Csúnyán beszéltem magammal, és őszintén el kell mondanom, nem szeretettem magam.
Utáltam, hogy feszült vagyok. Hogy rohanok, hogy állandóan sírok, kiabálok.
Hogy sosem vagyok nyugodt, hogy úgy viselkedem, mint egy űzött, olykor mérges vad.
Változtattam, elkezdtem tenni magamért és most itt vagyok: megtartom magam és másokat a nehézben. Horgony tudok lenni, amikor épp tombol a vihar.
Segítek visszarántani magad, amikor éppen szétesnél.
Látlak. Hallak. Érezlek.
Rendben vagyok azzal, ha Te éppen nem vagy rendben.
Rendben vagyok azzal, ahogy Te éppen vagy.
És ott leszek Veled, amikor már van mit ünnepelni, kicsit és nagyot. (Ha nem veszed észre, akkor segítek abban is, hogy tudatosíts: igen, van miért megdicsérni és szeretni magad.)
Rólam mondták
Változások a velem való munkának köszönhetően.
„Szia! Hú, én is nagyon várom a hétfőt. Nálunk tegnap sütött ki a nap, gefühlt seit Wochen először. És képzeld, (már megint) csoda történt… Meséltem már, mi van akkor, pontosabban az előtt, hogy hazamegyek. Hogy mekkora stressz, legyek kész mindennel, munkahelyen is, otthon is a papírhegyemmel, hogy aztán „nyugodtan” (értsd: kipunnyadva, félig megdögölve) tudjak hazamenni és regenerálódni… na igen… T
Tegnapelőtt sírásközeli állapotban pánikoltam (nem sírtam, mert „arra nincs idő!”), aztán valami átkattant bennem. Eszembe jutottak a coachingos alkalmaink. Az, amiről olyan sokat beszéltünk. Az örökös megfelelési kényszer, az önszeretet, a stresszkezelés, az önreflexió, zsilipezés, a nyugira, szeretgetésre vágyó pici belső énecském, a megölelgetett traumáim. A tök egyszerű, mégis szemet nyitogató és egyik aha-élményt a másik után kiváltó kérdéseid. A coaching nehéz pillanatai, fájdalmas de megkönnyebbülést hozó felismerései, a kicsi és hatalmas sikerélményei.
Tegnap aztán nyugisan befejeztem a munkahelyen legfontosabb dolgokat, a maradékot pedig jó szívvel tudtam az asztalomon hagyni (annak a rendszerezésnek is köszönhetően, amit együtt dolgoztunk ki ). Aztán hazajöttem, elmentem kutyástól egy kiadós, naptankolós, nem rohanós, lelket simogatós erdei sétára.
Eldöntöttem, hogy nem ma, azaz szombaton fogom levezetni a 10 órát hazafelé, úgy hogy éjszaka talán két órát alszom (kis költői túlzással), mert még ezt be kell fejezni, azt ki kell tölteni, amarra válaszolni kell, hanem majd vasárnap. Szombaton elintézem ami belefér, de így lesz időm fejben, lélekben is megérkezni a két hét szabiba. Most épp ez történik, és úgy örülök, hogy így döntöttem. Annyira imádlak és nagyon köszönöm azt, amit a coachingon keresztül (is) adtál!”
N.V.